Lacrosse Eb-n jártunk

2016-08-10 12:28:50 UTC

Nagyon hosszú, nagyon nehéz két hét volt mégis mosolyogva, jó szájízzel hagytam el Gödöllőt és a Lacrosse Európa-bajnokságot. Hogy mégis miért? Miattatok! Azért amit tőletek kapok minden egyes rendezvényen.

Sok rendezvényt megjártam már és bizton állíthatom ekkorát még sose kellett küzdeni. Nem tagadom, nem egyszer volt olyan a két hét alatt, hogy azt gondoltam elég, én ezt nem csinálom tovább, hazamegyek. Aztán mindig jött valaki közületek, aki lelket öntött belém akár egy ölelés formájában, akár szavakkal megnyugtatva, hogy minden rendben és legalább TI élvezitek, jól érzitek magatokat.

Aki ott volt tudhatja, hogy néha mennyire rettentő nehéz is volt ezzel a sok hullámvölggyel elbánni. Szinte nem volt olyan nap, amikor ne úgy keltem volna fel, hogy már megint valami baj van…eltűntek a vonalak a pályáról, használhatatlan a gyep mert szétázott, oszlopok dőltek ki, a mentősök nincsenek a helyükön és még sorolhatnám. Amikor az ember már azt hitte, ennél rosszabb nem jöhet valahogy mindig sikerült fokozni. Ekkor pedig jöttetek Ti egy percig sem pánikolva és tettétek a dolgotokat gondolkodás nélkül. Én meg csak ámultam, hogy mennyire fantasztikusak vagytok. Egy idő után reggel már ment mindenki és csinálta, amit kellett, már eligazítás sem volt szükséges hozzá.

Hatalmasat dolgoztatok egytől-egyig. Nélkületek ezen a rendezvényen egy mérkőzés sem valósulhatott volna meg ezt merem állítani! A pályáknál dolgozók folyamatosan alkalmazkodtak a változó, sokszor gyötrelmes körülményekhez, a csapatkísérők pedig a fele rendezvényt szerintem a különböző kórházakban töltötték vizsgálatokon, ha éppen nem akkor pedig a pályánál segítettek.

Igen. Nehéz volt és rettentő fárasztó. Mégis ha valaki azt mondaná most, hogy holnaptól elölről újra kéne kezdeni és csinálni habozás nélkül belefognék. Miért? Azért mert hiányoztok, azért mert felemelő érzés azt látni, hogy egy társaság családdá kovácsolódik, azért mert minden egyes rendezvényen ti adjátok az inspirációt a mindennapjainkhoz is. Jó pár este volt, amikor bárhol és bármikor el tudtam volna aludni, mégis lementem a Katlanba, hogy köztetek lehessek, mert ez több erőt adott a másnapi munkához, mint egy kiadós alvás. Az a sok nevetés és vidám pillanat minden nehézséget elfeledtet.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhetek meg rendezvényről-rendezvényre. Köszönök nektek mindent és remélem hamarosan újra találkozunk!

Dávid